Gyulladás – Wikipédia

Kötőszövet ödéma szisztémás betegségei

kötőszövet ödéma szisztémás betegségei

Vannak azonban olyan autoszomális recesszív öröklődésmenetű SCID esetek, amelyekben a limfocitaszám normális. E csoport kb. Hasonló, de klinikailag enyhébb a purin nukleozid foszforiláz PNP deficiencia fenotípusa. A purin anyagcsere enzimjeinek a defektusa miatt toxikus metabolitok, dezoxi-ATP és dezoxi-GTP, halmozódnak fel a limfocitákban és ez okozza a limfociták funkcionális zavarát ld.

Az Omenn-szindróma autoszomális recesszív betegség, amelyet generalizált, papulózus, hámló, váladékozó eritrodermia, limfadenopátia, hepatosplenomegalia, krónikus hasmenés, hipoproteinémia, oedema, gyarapodási zavar és kifejezett eozinofilia jellemez kombinált immundefektus eozinofiliával. A limfocitaszám a betegek perifériás vérében normális.

A purinkatabolizmus vázlata Klinikai manifesztációk. SCID-ben a súlyos életveszélyes légúti, gastrointestinális vagy idegrendszeri fertőzések már a korai csecsemőkorban jelentkeznek. Típusos esetben a perzisztáló infekciók, a krónikus hasmenés és a fejlődésben való visszamaradás jelzik, hogy a beteg SCID-ben szenved. A betegségre tehát minden gyarapodási zavar miatt kezelt fiatal csecsemő esetében gondolni kell, különösen, ha egyidejűleg infekció és hasmenés is fennáll.

A fertőzéseket jellemző módon alacsony virulenciájú, opportunista kórokozók okozzák. Jellemző a perzisztáló, masszív soor, a perineális candidiasis, a krónikus vírus infekciók és a P. Mellkasröntgen-felvételen thymus árnyék nem látható; a kötőszövet ödéma szisztémás betegségei hipopláziásak.

Immunológiai leletek. SCID-ben gyakori a limfopénia és az eozinofilia. A hiperszenzitivitási bőrpróbák negatívak, in vitro T-sejt-poliferáció antigén stimulusra nem következik be. A candida extractummal végzett bőrpróba már korai csecsemőkorban értékelhető a T-sejt-funkció in vivo vizsgálatára.

DPT immunizáción átesett csecsemőkben tetanus toxoiddal végezhetünk intracutan bőrpróbát. Pozitív bőrpróba SCID fennállása ellen szól.

A diagnosztikában a funkcionális immunológiai tesztek és a markervizsgálatok mellett enzimmeghatározások ADA, PNP is szükségesek lehetnek. Elkülönítő diagnosztika. Az elkülönítő diagnosztikában elsősorban a HIV-fertőzés és a veleszületett anyagcsere-betegségek jönnek szóba. A SCID elkülönítendő anyagcsere-betegségektől, nem immunológiai hátterű gyarapodási zavaroktól is. A SCID-ben szenvedő csecsemők többsége igen jó effektussal kezelhető csontvelő-transzplantációval, ha a betegséget korán, még a súlyos fertőzések kialakulása előtt felismertük.

Az elmúlt 10 év eredményei azonban bizonyították, hogy haploidentikus, szülőtől származó, T-sejt-depletált csontvelővel is igen jó terápiás eredmény érhető el.

Mi hívhatja fel a figyelmet az induló autoimmun betegségekre?

A SCID-ben szenvedő csecsemők többségében az adaptív immunitás teljesen hiányzik, így transzplantáció előtt kemoterápiára vagy sugárkezelésre nincs szükség.

Bizonyos SCID formákban, pl. MHC I deficiencia. MHC I defektusban a szomatikus sejtek nem képesek endogén antigént prezentálni.

Jellemzően a klasszikus felnőttkori polymyositishez társul 9. Az anti-Miszindróma klasszikus dermatomyositises tünetekkel társul. Bár hevenyen indul, kórjóslata alapvetően jó. Szisztémás autoimmun átfedő overlap jelenség akkor áll fenn, ha mindkét kötőszöveti betegség jellegzetes tulajdonságai egyaránt jelen vannak. DM-ben szenvedő betegekben gyakrabban fordulnak elő rosszindulatú betegségek.

A betegség molekuláris alapját a TAP2 gén mutációja képezi. Az endogen antigének feldolgozása során a proteoszomákban protelitikus enzimek hatására oligopeptid fragmensek keletkeznek Az MHC I molekulákat a beta-2 mikroglobulinnal egy calnexin elnevezésű fehérje tartja komplexben.

Mikor gyanakodjunk autoimmun betegségre?

Az MHC I antigénnel való kapcsolódás után a calnexin leválik a komplexről és a komplex a Golgi-apparátuson keresztül a sejtmembránba jut, ahol az antigén az MHC I-el kapcsoltan expresszálódik. Az MHC I antigénkomplex kialakulása és sejtfelszíni expressziója b2M: b2-mikroglobulin; ER: endoplasmaticus reticulum; M: sejtmembrán Az érintett betegekben, a kötőszövet ödéma szisztémás betegségei gyermekkorban, visszatérő, bakteriális légúti infekciók jelentkeznek. MHC II deficiencia.

A betegség autoszomális recesszív öröklésmenetet mutat. Klinikailag hasonló a kombinált immundefektusokhoz, de kevésbé súlyos, mint a SCID.

Mikor gyanakodjunk autoimmun betegségre?

Molekuláris alapok. Klinikai manifesztációk. A betegséget klinikailag gyakori felső légúti infekciók, pneumóniák, súlyos elhúzódó hasmenések jellemzik. Az enteritisek gyakori kór-okozói a candida speciesek és a cryptosporidiumok. A betegek gyarapodásban elmaradnak. Gyakori a sclerotizáló cholangitis. A B-sejtek száma normális, de a betegek hipogammaglobulinémiásak. A T-sejtek mitogénekre normális, antigénekre csökkent válaszkészséget mutatnak.

A csontvelő-transzplantáció jó terápiás hatású. A kombinált immundefektusok kezelésének általános elvei 1 A SCID-re gyanús betegek izolálása a fertőzések megelőzése céljából.

Milyen tünetekkel járnak az autoimmun betegségek? A gyakran változó, egyszer aktív, máskor elmúló szimmetrikus, kisízületi panaszok, amelyeket láz, fáradékonyság és fogyás kísér, figyelemfelkeltők lehetnek. Főleg a kisebb ízületek mellett észlelhetők apró bőr alatti fájdalmas csomók, például reumatoid artritiszben vannak jelen. Gyakran figyelhetők meg többfajta, egy időben megjelenő bőrtünetek, sokszor napfényre fokozódó vöröses bőrkiütések, amelyeket a kis erek gyulladása vaszkulitisz kísér. Ezekhez társulhatnak szempanaszok, kötőhártya-gyulladás stb.

A primer immundefektusok kb. Az immunglobulinhiány tüneteinek súlyossága általában összefügg az immunglobulinok szérumszintjével. A B-sejt-defektusok klinikai tünetei az anyai immunglobulinok katabolizmusát követően, 4—6 hónap után jelentkeznek.

Előfordul azonban, hogy a hipogammaglobulinémia csak nagyobb gyermekekben vagy felnőttkorban manifesztálódik, ezek az ún. A fertő-zések kötőszövet ödéma szisztémás betegségei kórokozói a poliszacharid tokkal rendelkező baktériumok Str. Az infekciók típusos helye a sino-pulmonális traktus, manifesztációi az otitis media, sinusitis, brochitis és pneumónia.

kötőszövet ödéma szisztémás betegségei

A szepszis és a meningitis előfordulása extrém ritka. Fizikális vizsgálattal súlyos perifériás nyirokszövet-hipopláziát találunk és a garatívek között nem észlelhető tonsillaszövet. Egyébiránt a fizikális vizsgálat infekciómentes időszakban teljesen negatív lehet. Gyakoriak az autoimmun betegségek, különösen az arthritis, a lupus erythematodes és a gyulladások bélbetegségek. A visszatérő alsó légúti fertőzések az évek múlásával diffúz bronchiectasiához vezetnek, segment vagy lebeny resectio válhat szükségessé.

Ha egy betegnél bármilyen okból történő kivizsgálás során bronchiectasiára derül fény, a B-sejt-funkciók vizsgálatát feltétlenül el kell végezni. Az elhúzódó, terápiarezisztens purulens otitis a B-sejt-defektusok gyakori manifesztációja.

A B-sejt-defektusok többsége X-kromoszómához kötött öröklésmenetet mutat.

kötőszövet ödéma szisztémás betegségei

Az immunlaboratóriumi vizsgálatokat a szérum immunglobulin izotípusok meghatározásával kezdjük. A következő diagnosztikai lépés a tesztimmunizáció, amelynek során specifikus antitest koncentrációkat mérünk immunizált betegek szérumában. A DPT immunizáción átesett betegek szérumában 2 héttel a booster oltást követően határozzuk meg az antitoxinkoncentrációt.

Két évnél fiatalabb gyermekek esetében tesztimmunizációra jól alkalmazhatók a konjugátum vakcinák. Kétéves koron túl a poliszacharid ellenes antitestek termelését is vizsgálnunk kell.

Erre kiválóan alkalmas a 23 valens pneumococcus vakcina. A tesztimmunizáció a B-sejtek antitesttermelő kapacitásáról nyújt specifikus információt. Az IgG alosztályok koncentrációjának meghatározásra a B-sejt-defektusok diagnosztikájában általában nincs szükség. Ma úgy tartjuk, hogy az IgG alosztály deficiencia inkább epiphenomenon, mint valódi betegség.

Az IgG alosztály meghatározás az egyik legköltségesebb és legkevesebb információt nyújtó vizsgálat a B-sejt-deficienciák diagnosztikájában.

Átmeneti csecsemőkori hipogammaglobulinémia. A veleszületett B-sejt-defektusokat fontos elkülöníteni az átmeneti csecsemőkori hipogammaglobulinémiától.

Kapcsolódási kórok A poliszisztémás autoimmun kórképeknek nemzetközileg elfogadott kritériumtünetei vannak. A poliszisztémás autoimmun kórállapot kifejlődéséhez az esetek többségében hetek, hónapok, sokszor évek szükségesek. Azt az állapotot, amikor a poliszisztémás autoimmun betegségnek csak a gyanúja merül fel, de nincs meg az adott kórkép diagnosztizálásához szükséges tünetcsoport és autoantitest, illetve nincsenek meg a poliszisztémás autoimmun betegség diagnosztikai kritériumkövetelményei, a poliszisztémás autoimmun kórképek előfázisának, a nem differenciált kollagenózis NDC — más terminológiával az UCTD undifferentiated connective tissue disease — stádiumának tekintik.

Egészséges csecsemőkben is előfordul, hogy az első élethónapok során az immunglobulin izotípus szintek az anyai IgG katabolizmusát követően kritikusan alacsony szintre csökkennek. Ha egyidejűleg gyakori fertőzések is jelentkeznek, terápiás kérdésként merül fel, hogy szükséges-e intravénás immunglobulin tartós adása.

kötőszövet ödéma szisztémás betegségei

A szérum immunglobulinok koncentrációjának meghatározása itt nem nyújt értékelhető információt, hiszen az IgG értékek mind átmeneti, mind primer B-sejt-defektusban igen alacsonyak lehetnek. Ilyen esetekben tanácsos a specifikus antitesttermelő képességről meggyőződni pl.

Ha a csecsemő fertőzései súlyosak és a specifikus antitestválasz csökkent, 6 hónapon át havonta egy alkalommal adjunk immunglobulint terápiás dózisban.

Szisztémás Lupus Erythematodes a GNM tükrében

Ezt követően újabb tesztimmunizációval győződünk meg arról, hogy van-e funkcionális B-sejt-aktivitás és ha igen, az intravénás immunglobulin szubsztitúció felfüggeszthető. X-kromoszómához kötött agammaglobulinémia XLA.

Az XLA intrinsic B-sejt-defektus, amelyben a pre-B-sejtek nem képesek immunglobulint hordozó B-sejtekké differenciálódni, így nem keletkeznek antitesteket termelő plazmasejtek.

Autoimmun eredetű szisztémás kötőszöveti betegségek - Swiss Clinic

A betegség molekuláris alapja egy citoplazma protein tirozin kináz, a Bruton tirozin kináz BTK defektusa. A gén A BTK aminosavból álló, 77 kDa molekulasúlyú fehérje. A mutációk a Btk gén minden exonját érinthetik. A betegség tünetei az anyai kötőszövet ödéma szisztémás betegségei katabolizmusa után, kötőszövet ödéma szisztémás betegségei 3—6.

Az ismétlődő, súlyos, elhúzódó infekciókat vírusok, baktériumok H. Bizonyos vírusfertőzésekkel szemben a védekezés általában megfelelő annak ellenére, hogy a betegek nem termelnek antivirális ellenanyagokat.

A morbilli XLA-ban szabályosan zajlik le, de a betegség után a szérumban nem mutathatók ki ellenanyagok. A B-sejt-defektusokra általában nem jellemzőek a vírusfertőzések, a Bruton-agammaglobulinaemia azonban kivételt képez: a betegekben ECHO vírusok és Coxsackie vírusok visszatérő vagy krónikus meningoencephalitist okoznak, amelyek gyakran letális kimenetelűek.

Az enterovírusok dermatomyositishez hasonló betegséget is előidézhetnek. A diagnózist támasztja alá, ha a tonsillák és a nyirokcsomók hipopláziásak, vagy egyáltalán nem láthatók A betegek perifériás vérében és a csontvelőben nem mutathatók ki immunglobulint hordozó B-limfociták.

A szérumban a specifikus ellenanyagok és az izohemagglutininek koncentrációja igen alacsony vagy nem is mérhető. Ritka esetben az XLA növekedési hormon hiánnyal társul. Bruton-agammaglobulinémiás betegekben infekciómentes időszakban a fizikális vizsgálat egyedüli pozitív lelete a tonsillaszövet súlyos hipopláziája. Ha a gyermek anamnézisében nem szerepel tonsillectomia és limfoid hipopláziát találunk, B-sejt-defektusra kell gondolni!

TDK témáink

Rendszeres immunglobulin kötőszövet ödéma szisztémás betegségei a progresszív tüdőszöveti károsodás és a bronchiectasia megelőzhetők. Az akut infectiók célzott antibiotikumkezelése, a fizioterápia és a váladékoldó kezelés belsőleg vagy lokálisan alkalmazott expectoránsok IgG szubsztitúció esetén sem mellőzhetők a betegek kezelésében.

Hiper-IgM szindróma. A betegség lényege, hogy antigén stimulációt követően a B-sejtek nem képesek az IgM termelésről IgG termelésre átváltani. A betegségnek legalább 6 különböző molekuláris formája ismert Az öröklődésmenet változó B-sejt-defektusok Immundefektus.