Túrabeszámolók | TTT

Kezeljük az fenyőerdők ízületeit. Székely Kalendárium a Székely Hírmondó napilap évkönyve a esztendőre - PDF Free Download

Három éves álmom, hogy egyszer eljutok ide. Három éve mindig valami sérülés történt valamelyikünkkel, így nem tudtunk részt venni a túrán. Most úgy tűnik, minden körülmény nekünk kedvez. Időnk van rá, érezzük a lábunkban a bugit, így menni kell. Pénteken délben elindulunk, hogy egy nagy álmunkat valóra váltsuk. Egy kis szigetközi kitérő és csaknem ötszáz kilométer autózás után péntek este fél hét körül megérkezünk Nagykanizsára.

Elfoglaljuk a szálásunkat, elkészítjük a háló-alkalmatosságokat, átvesszük az itinereket és elmegyünk vacsorázni. Tíz óra magasságában már az iskolában zuhanyozunk, majd nyugovóra térünk. Ennyi horkoló férfi közt lehetetlen aludni, így csak forgolódok.

Épp hogy elalszom, mikor arra ébredek, hogy iszonyú szélvihar kerekedett odakint, s az egyik túratárs próbálja becsukni az ablakot, hogy ha eleredne az eső, ne essen be… Újabb hosszú percek, tízpercek, félóra… nézem a telefonom, lassan kelhetünk.

Próbálok aludni.

kezeljük az fenyőerdők ízületeit

Valamennyit sikerül, de az nem az igazi. Alig másfél-két óra múlva arra kelek, hogy valakinek az ébresztője megszólal. Kezeljük az fenyőerdők ízületeit ez a tömegszállás, legalább nem kell attól félnem, hogy elalszom. Fél öt táján elkezdek a sötétben kotorászni. Fogkefét, vécépapírt, törölközőt keresek.

Mire visszaérek a reggeli szeánszról csak két ember botorkál a teremben a sötétben. Villanyt kapcsolok, gondolom így kicsit jobban látunk.

kezeljük az fenyőerdők ízületeit

Gyorsan összeszedem a ruháimat, felöltözök, összerakjuk a cuccainkat, vizet töltünk, izót mixelünk, majd kivisszük az előtérbe a depós motyókat. Hat előtt tíz perccel mindenre és mindennel készen kint toporgunk az iskola előtt a rajtra várva.

Навигация по записям

A rajtengedély elhangzása után megindul a népes túrázó csapat, hogy ki negyven kilométer után Hahótra, ki százharminc kezeljük az fenyőerdők ízületeit után ide visszaérve dicsőséget szerezzen ezen a nagyon melegnek ígérkező napon.

Hosszan gyaloglunk kifelé a városból. Még egész kellemes a klíma, bár a tempós séta megteszi hatását, hamarosan jó néhányan verejtékezünk. Kávézni kéne, de hol… hamarosan megpillantunk egy dohányboltot. Ott biztosan van kávé. Betérünk, és igen.

Étrend, életmód

Ráadásul nem is akármilyen. A munkahelyem által forgalmazott csuda finom kávé. Legalább tudom, mit iszok… Pár percnyi kávészünet után haladunk is tovább. Persze így a mezőny végére kerülünk, de legalább elfoglaljuk a pozíciónkat. Végül is van időnk… Meg ugye itt az is számít, ha utolsónak érsz be, ha szintidőn belül vagy… Megyünk hát… Aszfalt… murvás makadámút… végre egy kis erdő… Jó a fák árnyékában.

Gyógyír hörghurutra a természetből | Tiszta Forrás

Nem tart sokáig, újra kitettebb terület. A távolban feltűnik egy kisebb csoportosulás. Ott az első Pont: Zsigárd. Filctoll lóg a bójára kötve, azzal kell valamit feljegyeznünk az itiner megfelelő rubrikájába.

kezeljük az fenyőerdők ízületeit

Időt írunk. Az mindig fix, s legalább később vissza tudjuk nézni, hogy haladtunk. Erdős részek és kitett szakaszok váltják egymást.

Ez utóbbi részeken egyre jobban érezhető a nap ereje. Kemény nap lesz, az már most sejthető. Hosszúvölgy, aszfalt, Homokkomárom. Ott a kisbolt. Nem megyünk be, de ahogy kiderül, jól is tesszük. Alig van hűtött folyadék. Sebaj, megtudjuk, holnap tízig nyitva lesz. Gyors kalkuláció, kb. Na meglátjuk, haladjunk. Különleges Kálvária mellett emelkedünk. Gyorsan lefotózom a stációkat, mert annyira tetszenek.

Haladunk a tömeg után. Felérünk az emelkedő tetejére, betérünk az erdőbe, ahol épp csak addig tudunk normális tempóban haladni, amíg nem érünk a szedres szakaszhoz.

Tiszta Forrás

Itt aztán szinte mindenki megáll és csemegézik. Finom, fanyar, kellemes. Erdőbe be, erdőből ki, emelkedőre fel, lejtőn le. Persze megspékelve szántóföldek vagy rétek melletti kitett szakaszokkal.

Ott kellemetlenül meleg van, bár egy kis szelő kellemesebbé teszi a klímát. Hamarosan egy úttörésben újabb időpontírás a kihelyezett filctollal, s habozás nélkül haladunk tovább.

Úgy tervezzük, hogy Hahótig meg sem állunk. Hosszan haladunk a keskeny nyomtávú vasútvonal maradványai mellett, ami a Törösznek-Bánokszentgyörgy -Oltárc útvonalon kötötte össze az egykori Esterházy erdőterületeket a csömörédi fűrészüzemmel.

Amúgy a török hódoltság előtt erre egy komplett falu volt. A közeli Várdombon egykori földvár maradványai fellelhetők, melyek az őskorból maradtak emlékeztetők az utókor számára. Miközben ezek mellett az erdei-mezei csodák és emlékek mellett haladunk szép lassan becsorgunk az Oltárci vadászházhoz. Szerencsére kiszúrjuk, hogy az udvarán ott a vízcsap, melyből feltölthetjük fogyóban lévő készleteinket.

Még meg is mosakszunk, majd néhány méter megtétele után beérünk a következő ellenőrzőpontra. Itt a pecsét mellé almát és paradicsomot kínálnak. Paradicsom, só.

kezeljük az fenyőerdők ízületeit

Jó jön most. Bőven sózom a zöldséget, ami tulajdonképpen gyümölcs, vagy valami hasonló, de igazából mindegy is, csak az a lényeg, hogy jól esik és hasznos most. Nem nagyon várakozunk a ponton, megyünk is tovább az oltárci szőlőhegy felé. Kanyargunk rétek mentén, erdőben, olykor lehetetlen utakon járunk, mert a turistautat leterelik az erdészeti útról, pár méterrel beljebb, ott viszont eléggé járhatatlan a talaj.

A Kútfeji erdőben kanyarog az utunk, közben újabb ponthoz érünk, a szőlőhegy szélénél, s ismét időpontot karcolunk a kihelyezett filctollal az itiner megfelelő rubrikájába. Innen futásnak eredek, mert khmmm hív a természet, s próbálok megfelelő helyet keresni erre. Párszáz métert futok természetesen emelkedőnek felfelé, mert hát mikor máskor jön rá az ember lányára a kisdolog, mikor emelkedő jön és túratársak követik.

Végre találok egy megfelelően sűrű bozótost, így elbújok mögé.

Népi gyógymódok, természetgyógyászati eljárások

Hmmm, az élet apró örömei. Mire végzek, Balu és a többi túratárs is megérkezik, így lüktető fájdalom a térdben megkönnyebbülve folytatom velük az utat. Hamarosan rendezett és elhagyott présházak mentén haladunk a Börzöncei-hegyen. Szomorú látni, hogy mennyi érték pusztul el itt is. Valószínűleg a fiatalok már nem köveik apáik-anyáik vagy nagyszüleik példáját, és nem művelik a szőlőt ezen a helyen.

Akadnak azonban nagyon takaros, ápolt kis házak és szőlőtáblák is. Milyen szívszorító látni, hogy sajnos több az elhagyott házikó.

Calaméo - Stephen King - A remény rabjai

Örömmel fedezem fel, hogy szelídgesztenye fák szegélyezik utunkat. Ezer éve voltam egy vándortáborban, amikor már szedhető volt a gesztenye. Akkor tetemes mennyiséget gyűjtöttünk és cipeltünk a túrán. Most még ez nem aktuális, így csak csodáljuk a hatalmas fák tüskés-bozontos terméseit. Közben azért haladunk tovább, hiszen még mindig több van vissza ebből az útból, mint amit eddig megtettünk. Mindeközben hallgatom, hogy egy túratársunk azt ecseteli, hogy majd valamikor éjjel, kezeljük az fenyőerdők ízületeit Budafapusztán, az Arborétumnál járunk, milyen borzalmas emelkedő lesz.

Jajj, hát így kell elvenni az első bálozók kedvét? Sebaj, majd megbirkózunk vele, ha odaérünk. Addig pedig a mostanra koncentrálunk. Már nagyon várjuk, hogy Hahótra érjünk, hisz ott ellátó pont és az egyik depós holmink is vár ránk. Míg az erdőben megyünk, nincs nagy gond, de mihelyt kitettebb szakaszra érünk, igen kellemetlenné válik a hőség. AZ időnként fel-feltámadó szellő még enyhít valamit a hőérzetünkön. Hahótra érve azonban már az aszfalt is veri vissza a hőséget, így a hosszú szakasz a településen igazán kimerítő így a pont előtt.

Igen nagy megkönnyebbülés végre leülni egy kicsit. Pecsételés után én hideg innivalót veszek, Balu előkeresi a depós cuccokat. Zoknit cserélek.